A Tiszaújvárosi Református Énekkar, és a Mezőkeresztesi Kamarakórus nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm az alkalomra érkezett kedves vendégeinket. Mint ahogyan azt az előzetes híradásainkból tudhatják, a mai hangversenyünket a nemrégiben elhunyt énekkari társunk,
………………………Cseterki Enikő, és a városunkban járványban elhunytak
emlékének szenteljük, s egyben a hozzátartozóik vigasztalására ajánljuk.
Énekes társunk temetésén – és nyilván a többi elhunytak esetében is – a járványügyi előírások miatt korlátozott módon, szűk családi körben lehetett csak részt venni, e miatt a szertartások sem tudtak minden szempontból a szokásos módon megvalósulni, többnyire elmaradtak a baráti vagy munkatársi megemlékezések, gesztusok. Így a mi énekkaraink sem nyilvánulhattak meg énekszóval, mint ahogyan azt a korábbiakban több temetés alkalmával megtehettük. Ezért is gondoltuk úgy, hogy ezt a hiányt ez úton pótoljuk, és ebbéli szolgálatunkat egyben felajánljuk mindazok részére, akik vesztesei voltak e nehéz járványos időszaknak.
Cseterki Enikó a kórusban
Cseterki Enikőt, pedagógus lévén nyilván sokan ismerték és tisztelték a városunkban. A református énekkarunknak, ezen belül az alt szólamnak a kezdetek óta oszlopos tagja volt, és e mellett hosszú időn keresztül a Mezőkeresztesi Kamarakórust is szolgálta, vállalva az ezzel járó hetenkénti próbákat és oda-visszautazásokat. Mindezek mellett nemcsak énekesként, hanem szervezőként is fontos feladatokat látott el az egyesületként működő kórusunkban, a helyi és a külhoni szolgálataink, kapcsolattartásaink és fellépéseink érdekében mindvégig tevékenyen és eredményesen munkálkodott. Erdélyi származása révén különösen sokat tett a külhoni református gyülekezetekkel való együttműködések terén, megemlítve azt is, hogy tette ezt egyben szívbéli elkötelezettségéből, miután református lelkészi családból származott. A gyülekezetünk elkötelezett tagjaként rendszeresen láthattuk őt itt családtagjaival együtt az első padsorban, ahova most már csak odagondolni tudjuk az ő mindig kedves, barátságos, derűs lényét, mint ahogyan mindkét énekkar is felejthetetlen tagjaként tartja meg Őt az emlékezetében. Családjukkal Erdélyből 1970-ben települtek át és költöztek városunkba, ahol mindnyájan megtalálták a helyüket, és ahol most már együtt nyugszik Ő szüleivel a Szederkényi temetőben.
A temetési szertartásán alapigeként a Jób Könyve 19. rész. 25. sora szolgált, amely így szól ; – „ Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll”. E jól ismert bibliai ige parafrázisaként szolgál a református énekeskönyvünk 421.
Dicsérete, amelyet Birtalan Judit karnagyunk, – aki Enikőhöz lélekben különösen közel állt – erre az alkalomra több szólamra feldolgozott. Ez az ének is, mely több szép református énekfeldolgozásunk között elhangzik majd itt, szolgáljon mindnyájunk számára vigasztalásul a továbbiakban ;
– „Tudom, az én Megváltóm él, hajléka készen vár reám”
Elmondta: Fekete Béla a templomi szertartáson
Fekete Béla beszéde